2024.11.06.

Jelentősen megnőtt ​a depresszió, a szorongás, a disszociatív, stresszel kapcsolatos és szomatoform zavarok, valamint az alvászavarok kockázata két adag Covid-oltás után egy több mint 2 millió személyt átfogó mintában. A koreai tanulmány címe: Psychiatric adverse events following COVID-19 vaccination: a population-based cohort study in Seoul, South Korea.

A koreai kutatók Covid-oltást követő pszichiátriai mellékhatásokat vizsgálatak a dél-koreai Szöulban. A Koreai Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat adatbázisából a 2021. január 1-jén Szöulban lakó, 2021. december 31-ig diagnosztikai nyilvántartással rendelkező személyek véletlenszerűen kiválasztott 50%-ának adatait vizsgálták. Kizárták közülük a 20 év alattiakat, kizárták azokat, akiknél az előző egy évben a célbetegségek közül bármelyiket is diagnosztizálták, kizárták a beoltottak közül azokat, akik 2021. október 1-jéig nem kapták meg a második adag oltást, az oltatlanok közül pedig azokat, akik addig az időig meghaltak. Végül maradt 1.718.999 személy, aki két adag oltást kapott, és 308 354 oltatlan személy, összesen tehát 2.027.353 résztvevő.

A beoltottak több mint fele két adag mRNS-oltást kapott, főleg Pfizer-BioNTech oltást, kb. egyharmada két adag vektor alapú oltást, főleg AstraZeneca-t, a többiek pedig két adag különböző típusú oltást.  

A kutatók olyan pszichiátriai ​mellékhatásokat vizsgáltak, mint ​szkizofrénia, hangulatzavar (depresszió és bipoláris zavar), szorongás, disszociatív, stresszel kapcsolatos és szomatoform zavarok, alvászavarok, evészavarok és szexuális zavarok. A pszichiátriai mellékhatások 10.000 főre jutó kumulatív előfordulását egy héttel, két héttel, egy hónappal és három hónappal a beoltás után értékelték.

A pszichiátriai mellékhatások kumulatív előfordulási gyakorisága (új betegek száma 10.000 lakosra vetítve) ​a beoltottak és a be nem oltottak körében három hónap után a következő volt: 0,51 vs 1,98 szkizofrénia esetében, 18,30 vs 14,24 depresszió esetében, 0,79 vs 1,39 bipoláris zavar esetében, 28,41 vs 20,27 szorongás, disszociatív, stresszel kapcsolatos és szomatoform zavarok esetében, 0,30 vs 0,32 evészavar esetében, 28,85 vs 12,19 alvászavar esetében, 0,27 vs 0,03 szexuális zavarok esetében. A szkizofrénia és a bipoláris zavarok előfordulása tehát alacsonyabb volt a beoltottaknál, mint az oltatlanoknál, a depresszió, a szorongás, a disszociatív, stresszel kapcsolatos és szomatoform zavarok, az alvászavarok és a szexuális zavarok száma viszont jelentősen megnőtt a beoltottaknál. Az evészavarok tekintetében nem volt lényeges különbség a két csoport között.

A szkizofrénia és a bipoláris zavarok viszont sokkal ritkábban fordulnak elő, mint azok a zavarok, amelyek gyakoriságát növelte az oltás. E két betegség összesen 328 személyt érintett a több mint 2 millióból a vizsgált időszakban, a többi betegség, amely gyakorisága megnőtt a beoltottaknál, majdnem 14,5 ezert; tehát több mint 40-szeres különbség van.

A kutatók a szövődmények okaira is kerestek magyarázatot. Egyik lehetséges magyarázat: ​„Bár a kóroktan továbbra is tisztázatlan, vizsgálatunk azt sugallja, hogy a tüskefehérjék által okozott ​ideggyulladás hozzájárulhat bizonyos pszichiátriai szövődmények, például depresszió és szorongás, disszociatív, stresszel kapcsolatos és szomatoform zavarok kialakulásához."

A kutatók megállapították: „Eredményeink azt sugallják, hogy talán alábecsülik a COVID-19 oltás és a mentális betegségek közötti kapcsolatot, valamint az oltás mentális egészségre gyakorolt hatásának összetettségét."